A CSERESZNYE

A cseresznye számára oly kedvező talaj és éghajlati feltételek már a középkorban is megvoltak a Körűi medencében. Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy vegyes házi királyaink idején a Monostor és a falu lakói több gyümölcsfajtával együtt termesztettek és fogyasztottak cseresznyét is.
A török uralom alatt a rendszeres, nagy, közösségi munkát igénylő ártéri gazdálkodás sok hiányt szenvedett. Nem tudták maradéktalanul elvégezni a medencébe ki-be áramló víz útjának karbantartását, így sok terület feliszapolódott. Növények termőhelyei váltak alkalmatlanná a további termelésre. A hosszú kényszer – távollét alatt megfogyatkozott a falu lakossága; elnéptelenedett, elpusztult a Monostor is.

A XVII. sz. 90-es évtizedének elején a visszatért lakosság, néhány jobbágygazda – folytatta elődei tevékenységét helyreállították az ártéri gazdálkodás kulcsfontosságú helyeit a fokokat, az átfolyókat, és folytatták a foki gazdálkodást.

1751-ben Orczy Lőrinc “szőllő földet” adományozott a kürüi gazdáknak szőlő és gyümölcs telepítésre. Ezeket a földeket a Körűi medence terméketlen homokhátain mérték ki. . Az adományozás feltételei között szerepelt a kertek körül kerítése, és jó karban tartása. Zártak lettek a gyümölcsöskertek. Megjelent tehát Kürüben a kerti szőlő és gyümölcstermesztés!

A XIX. sz.-ra a jobbágygazdák közül mintegy 35-40 telkes gazda homoki kerttulajdonos is volt. Kertjeikben a gyümölcsfák sorában ott volt a cseresznyefa is, amelyet az ártéri termőhelyről hoztak át a gazdák.