Nagykörű község Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Szolnoki járásban. A Tisza mellett fekszik, Szolnoktól mintegy 25 kilométerre északkeletre. Teljes belterülete és közigazgatási területének nagy része is a folyó jobb parti oldalán helyezkedik el, de egyes területrészei mamár a Tisza túlpartjára esnek. A közvetlenül szomszédos települések: északkelet felől Tiszabő, kelet felől Fegyvernek, dél felől Törökszentmiklós, délnyugat felől ez utóbbi városhoz tartozó Óballa (az eddigi négy mind a Tisza túlpartján), nyugat felől Csataszög, északnyugat felől Hunyadfalva, észak-északnyugati irányból pedig Kőtelek. A vízi és kerékpáros túraútvonalakat leszámítva leginkább csak közúton érhető el: a Szolnok-Tiszasüly közt húzódó 3224-es útról Tiszasüly és Hunyadfalva közt nagyjából félúton keletnek letérve. Több buszjárat és a Tisza árvízvédelmi töltésén kialakított kerékpárút is érinti.
NAGYKÖRŰ KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT
Beköszöntő
A település nevét onnan kapta, hogy a Tisza szabályozása előtt majdnem teljesen körbefogta a folyó. A folyószabályozás előtt szigetként emelkedett ki a környező árterekből. A falunak, pontosabban a falu monostorának első fennmaradt írásos említése 1212-ből származik. A falu az 1300-as évek elején alakult, a monostorral együtt a Gutkeled nemzetségbeli Lothar bán tulajdonában volt. 1318-ban Károly Róbert a birtokot Kompolty Péternek, a királyné tárnokmesterének adományozta Kürümonostora néven. A török uralmat a település fekvésének köszönhetően sikerrel átvészelte. A hagyomány szerint a török csapatok 1530. július 19-én, Illés napján az ártér mocsarába vesztek. A török kiűzése után a kincstár és egy Enczinger nevű osztrák katonatiszt lett a falu birtokosa.
A falu a 18. században látványos gyarapodásnak indult. 1751-ben telepítette az első szőlőt báró Orczy Lőrinc az ún. Homokra, mely a 19. század második felétől Petrovay György földbirtokos jóvoltából a híres nagykörűi ropogós cseresznye termőhelye lett.
A 2024. OKTÓBER 7-E ELŐTTI DOKUMENTUMOKAT AZ ALÁBBI, „NAGYKÖRŰ ARCHÍVUM” GOMBRA KATTINTVA ÉRHETIK EL!
AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDELETEKET A NEMZETI JOGSZABÁLYTÁRBAN IS MEGTALÁLJA.
SZINTE MINDEN, AMI NAGYKÖRŰ
A falu története
A település nevét onnan kapta, hogy a Tisza szabályozása előtt majdnem teljesen körbefogta a folyó. A folyószabályozás előtt szigetként emelkedett ki a környező árterekből. A falunak, pontosabban a falu monostorának első fennmaradt írásos említése 1212-ből származik. A falu az 1300-as évek elején alakult, a monostorral együtt a Gutkeled nemzetségbeli Lothar bán tulajdonában volt. 1318-ban Károly Róbert a birtokot Kompolty Péternek, a királyné tárnokmesterének adományozta Kürümonostora néven. A török uralmat a település fekvésének köszönhetően sikerrel átvészelte. A hagyomány szerint a török csapatok 1530. július 19-én, Illés napján az ártér mocsarába vesztek. A török kiűzése után a kincstár és egy Enczinger nevű osztrák katonatiszt lett a falu birtokosa.
A falu a 18. században látványos gyarapodásnak indult. 1751-ben telepítette az első szőlőt báró Orczy Lőrinc az ún. Homokra, mely a 19. század második felétől Petrovay György földbirtokos jóvoltából a híres nagykörűi ropogós cseresznye termőhelye lett.
A KÖRŰI CSERESZNYE
Nagykörű „az ország cseresznyéskertje” címmel rendelkezik: itt található Magyarország legnagyobb cseresznyéskertje, több mint 200 hektáron. A nagykörűi cseresznye védett márkanév, 2016. óta a HÍR-védjegy használatára jogosult, 2017-ben nemzeti oltalmat kapott. Szintén 2017-ben a NÉBIH a Petrovay ropogós tájfajtát államilag elismert tájfajtává nyilvánította. 2018-ban kérelmezték a „Nagykörűi ropogós cseresznye” oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzését az Európai Unióban, amit meg is kapott.
Petrovay György
Dolhai és petrovai Petrovay György (Tiszabő, 1845. január 30. – Máramarossziget, 1916.) földbirtokos, levéltáros, genealógus, növénynemesítő. Petrovay László ügyvéd, földbirtokos és ehrenbergi báró Cannal Johanna fia. Tanulmányait otthon kezdte, 1854-1857 között Bécsben tanult a Bilka József-féle magán fiúnevelő intézetben. 1864-ben az akkori helytartó-tanács engedélyével, mint betegsége miatt otthon tartózkodó, magánhallgatóként iratkozott be Egerben a jogi tanfolyamra. 1866-ban ő felsége nevében nagykorúsíttatott, tanulmányait félbeszakította s átvette örökségét, a nagykörűi birtokot. 1868-ban nagybátyja, családjának utolsó férfisarja, báró Cannal Károly nyugalmazott császári és királyi főhadnagy fiává fogadta. 1870-ben birtokán faiskolát létesített, melynek művelésével és csemetéinek elárusításával foglalkozott. Terményeit több kiállításon első díjjal és oklevelekkel tüntették ki. Nagykörűben meghonosította a gyümölcstermesztést, többek között a híres germersdorfi cseresznyefajtát is.
